Dióolaj

A dióolaj a diófa (Juglans regia) termésének bélzetéből sajtolt sötét sárga színű, jellemző dió aromájú, kissé fanyar növényi olaj.

Eredete:

A dió Perzsiából származik. Kedvelt volt Közép-Ázsiában, Kínában, Görögországban és a Római birodalomban is. Európa északi területeire a rómaiak terjesztették el. Dióolajat már i.e.400 körül használtak a görögök. Európában a franciák terjesztették el, először csak mint a „szegény ember zsírja”-ként emlegették aztán a 12., 13. században már sültekhez, salátákhoz is használták. A dióolajat olajlámpába öntve világításra is használták.

Felhasználása:

Elsődlegesen ízesítő anyagként használják salátákhoz, levesekhez, szószokhoz, desszertekhez. Galambbegysalátával és céklával különösen jól harmonizál. Rendkívül jó zsírsavösszetétele miatt egészségvédő hatása jelentős ezért terápiás céllal is alkalmazzák a koleszterinszint csökkentésére. A gyógyszeripar és a kozmetikai ipar is használja bizonyos készítményeihez. Mivel hamarabb szárad, mint a lenolaj a művészek is használják olajfestményekhez firnisznek (kence). A dióolaj csak rövid ideig eltartható maximum 6 hónapig, mivel hamar elindulnak benne káros folyamatok és megavasodik, valamint elveszti aromáját, ezért célszerű hűvös, sötét helyen tárolni például hűtőszekrényben.

Kémiai és fizikai tulajdonságai:

Könnyen száradó olaj, de állagát hidegben is megtartja -18°C –tól elkezd sűrűsödni és dermedni és -30°C körül megszilárdul. Fajsúlya 0,928 g/cm³

Vitaminjai közül jelentős mennyiséget tartalmaz A-és B-vitaminból. 100g dióolajban 32 mg E-vitamin van.

Ásványi anyagai közül említésre méltó a jód tartalma.

Zsírsavösszetétele:

(Wikipédia)